Eredet: A magyarok a népvándorlás egyik utolsó hullámával érkeztek a Kárpát-medencébe. A magyar népnév – amelynek jelentése "ember" – kialakulása is erre az idõpontra tehetõ.

Letelepedés: Magyarország meghódítása után, amely 900-ra fejezõdött be, egy ideig úgy tu"nt, hogy a magyarok nem tudnak elég gyorsan beilleszkedni Európába. Az Árpád-házi fejedelmek azonban hamar felismerték a veszélyt, amit a kalandozások kora jelenthetett a magyarokra.

Államalapítás: Géza fejedelem fogott bele a nagy munkába, hogy országa csatlakozzon az európai fejlo"déshez, és fia, Szent István (1000-1038) teto"zte be a folyamatot a nép kereszténységre térítésével. István király egy német hercegno"t vett feleségül, a koronázásakor használt koronát (amely a nemzeti jelképek között szerepel a címeren) a pápától kapta. (Róma késõbb szentté avatta Isvánt és az Árpád-ház több tagját is.) A Magyar Királyság alkalmazkodott a Nyugat-Európában kialakult társadalmi modellhez és értékrendhez, a honfoglalás korában még félnomád nép áttért az állattenyésztésro"l a földmu"velésre.

Középkor: A XIV. században a Magyar Királyság az európai kereskedelemben a nyugati termékek piacának számított. Ugyanebben az idõben Európa egyik legstabilabb állama volt, mert a feudális társadalomra jellemzõ megosztottság nem vezetett az ország huzamosabb területi széteséséhez. Az Árpád-házi királyok (1301-ig), az Anjou-dinaszia (1308-1387), a Luxemburg-dinasztia (1387-1437), a Habsburg-ház (1437-1458), a Hunyadi-ház (1458-1490) és a Jagello-dinasztia (1490-1526) mind arra törekedett, hogy megõrizze primus inter pares helyzetét.

Függetlenségi küzdelmek: Magyarország mongol lerohanása (1241-1242) – a mongolok a népvándorlás utolsó hullámaként söpörtek végig Európán – volt az elso" súlyos csapás, amelyet a történelem Magyarországra mért. A tatárjárás utáni újjáépítéssel megindult egészséges fejlo"dés végét az oszmán törökök európai megjelenése jelentette. A törökök a XV. századtól már magyar területeket is fenyegettek, Magyarország ettõl kezve évszázadokon át vívta velük harcát. 1526-ban a mohácsi csatában megsemmisült az önálló magyar állam, s 1541-ben elesett Buda, a királyi székváros. Az ország három részre szakadt: a Habsburg uralom alatti területre, a török hódoltsági részre és az Erdélyi Fejedelemségre. A másfél évszázados török uralom drasztikusan visszavetette az ország fejlo"dését, súlyos veszteségeket okozott anyagi javakban és emberéletben.

A törökök kiu"zése (1686) után Magyarország Habsburg uralom alá került. Ennek eredményeképpen több száz évig sem a királyi udvar, sem a központi államigazgatás nem Magyarországon székelt. A meggyérült népesség pótlására idegen telepeseket hívtak be, így megbomlott az ország addigi etnikai egysége. II. Rákóczi Ferenc felkelése a Habsburg uralom ellen (1703-1711) volt az elso" kísérlet az ország függetlenségének visszaszerzésére a törökök kiu"zése után. A XVIII. századi Magyarországon a nyugat-európai irányzattal ellentétben a nemesség kiváltságai, a második jobbágyság megakadályozták a modern nagybirtok kialakulását és gátolták a modernizációt.

A XIX. század. Az 1848. március 15-i forradalom mérföldko" volt az európai forradalmak történetében. A tömegnyomás elõtt meghajolva a magyar Diéta elfogadta a forradalmárok követeléseinek javarészét, beleértve a jobbágyfelszabadítást, a törvény elo"tti egyenlõséget, a sajtó szabadságát, és a független magyar kormányt. 1848. szeptemberében az osztrák császári kormányzat fegyveres támadást intézett Magyarország ellen, hogy leverjék a forradalmat, eltöröljék vívmányait, amelyeket korábban maga a császár szentesített. A független magyar hadsereg sikerrel védekezett, és csak akkor adta meg magát, amikor a cári orosz csapatokat is segítségül hívták. Az elnyomatás évei után az 1867-es kiegyezés, amelynek létrehozásában Deák Ferencnek volt nagy szerepe, különválasztotta az Osztrák-Magyar Monarchia törvényhozásait és kormányait, közös csak a külügy, a hadügy és a pénzügy maradt. Bár a feudalizmus csökevényei tovább jelen voltak, kapitalista gazdasági struktúra fejlo"dött ki, és jelento"s külföldi to"két fektettek be Magyarországon.

A világháborúk: Az elso" világháborúban (1914-1918) elszenvedett vereségét követo"en az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott. Magyarországon elo"ször polgári demokratikus forradalom tört ki, majd rövid ido"re kommunista tanácsköztársaság alakult. Ennek leverése után az új kormány 1920-ban kénytelen volt aláírni a trianoni békediktátumot. Mivel az utódállalmok határvonalainak megrajzolásakor a gyo"zo"k tollát katonai-stratégiai megfontolások vezették, a magyar etnikum egyharmada a határon kívülre került. Magyarország a területi veszteségeivel együtt (korábbi területének majd 70 százalékáról kellett lemondania) elvesztette a hozzáférést a nyersanyagaihoz is. Ezek a történelmi tények nagyban befolyásolták Horthy Miklós kormányzó politikáját. A tekintélyelvu", konzervatív kormányzat rosszul becsülte fel a hatalmi ero"viszonyokat: jóllehet nem volt fasiszta, Hitler oldalára állt, azt remélve, hogy valamennyit visszaszerezhet az elso" világháború után elvesztett területekbo"l. 1938 és 1941 között ez részben sikerült is, de Magyarország a fasiszta hatalmak oldalán lépett be a második világháborúba. 1944-ben a német csapatok megszállták az országot, és egy balul sikerült kiugrási kísérlet után 1944. októberében a szélso"jobboldali Nyilaskeresztes Párt került hatalomra. Magyarország elérte történelmi mélypontját. Az ország a németek elleni offenzíva felvonulási terepévé vált.

1944. decemberében új magyar kormány alakult Debrecenben, az akkor már felszabadított kelet-magyarországi városban. 1946. februárjában kikiáltották a köztársaságot, és pont egy évvel késo"bb 1947. februárjában a magyar kormány képviselo"i aláírták a párizsi békét, amely helyreállította az 1938-as, trianoni határokat.

A szocialista rendszer ido"szaka: Közvetlenül a II. világháború után, 1945-ben tartották az elso" szabad választásokat, amelyen hat olyan párt indult, amelyek elnyerték a Szövetséges Elleno"rzo" Bizottág jóváhagyását. A Független Kisgazdapárt 245 helyet szerzett, a kommunisták 70-et. 1947-re már csak két párt maradt, amely szemben állt a Moszkva támogatását élvezo" kommunistákkal, és ezek is fokozatosan megtörtek az ero"södo" politikai nyomás alatt. Rákosi Mátyás vezetése idején (1949-1956) szovjet típusú alkotmányt léptettek életbe, egypártrendszer jött létre, amely semmibe vette a nemzeti hagyományokat, szolgaian másolta a szovjet modellt.

1956. október 23-án fokozatosan forradalommá változó népfelkelés tört ki a gyu"lölt vezetés és rezsim ellen. A felkelést leverték a szovjet csapatok, és 1958-ban a forradalmi kormány vezeto"jét, Nagy Imrét és kormányának több tagját kivégezték. A diktatúrát szovjet támogatással helyreállították, a megtorlásnak százak estek áldozatul.

Kádár János vezetésének évtizedei alatt (1956-1989), a forradalom megtorlásának évei után konszolidálódott a rendszer, de a viszonylagos liberalizmus és az úgynevezett puha diktatúra körülményei között is világossá vált, hogy a szocializmus nem reformálható, és változásra van szükség.

Demokratikus újjászületés: Ero"södni kezdett a többpártrendszer követelése, és a pártállam felbomlása visszafordíthatatlanná vált. 1989. június 16-án hatalmas tömeg gyu"lt össze, hogy méltóságteljes tanúja legyen az 1956-os forradalom mártírjai újratemetésének. 1989. október 23-án Magyarországon újra kikiáltották a köztársaságot, az ország hivatalos nevébõl pedig törölték a szocialista jelzo"t. 1990 tavaszán szabad választásokat tartottak, amelyet nagy többséggel a Magyar Demokrata Fórum nyert meg. Antall József, a párt elnöke vezetésével alakult kormányt 1990. május 23-án iktatták be tisztségébe. Antall József 1993. december 21-én bekövetkezett halála után 1993. decemberében a szintén MDF-tag Boross Péter, addigi belügyminiszter vette át a mandátum hátralévo" ido"szakára a miniszterelnöki tisztet. Az 1994-es választásokat a szocialisták (MSZP) nyerték meg, 1998 májusában pedig a fiatal demokraták (FIDESZ-MPP) arattak gyo"zelmet. A 2002. április 7-i és 21-i választási fordulók eredménye alapján az MSZP-SZDSZ koalíció került kormányra.

Magyar uralkodók:

Fejedelmek

Árpád 895-907
Zsolt 907-947
Fajsz 947
Taksony 947-972
Géza 972-997
István (Vajk) 997-1000

Árpád-házi királyok

I. (Szent) István 1000-1038
Péter 1038-1041
Aba Sámuel 1041-1044
Péter másodszor 1044-1046
I. András 1046-1060
I. Béla 1060-1063
Salamon 1063-1074
I. Géza 1074-1077
I. (Szent) László 1077-1095
(Könyves) Kálmán 1095-1116
II. István 1116-1131
II. (Vak) Béla 1131-1141
II. Géza 1141-1162
III. István 1162-1172
II. László ellenkirály 1162-1163
IV. István ellenkirály 1163-1165
III. Béla 1172-1196
Imre 1196-1204
III. László (kiskorú) 1204-1205
II. András 1205-1235
IV. Béla 1235-1270
V. István 1270-1272
IV. (Kun) László 1272-1290
III. András 1290-1301

Vegyesházi uralkodók

(Cseh) Vencel 1301-1305
(Bajor) Ottó 1305-1307
(Anjou) I. Károly Róbert 1308-1342
(Anjou) I. (Nagy) Lajos 1342-1382
(Anjou) Mária 1382-1385
(Durazzói) II. (Kis) Károly 1385-1386
(Anjou) Mária 1386-1395 (1387-to"l társuralkodó)
(Luxemburgi) Zsigmond 1387-1437
(Habsburg) Albert 1438-1439
(Jagelló) I. Ulászló 1440-1444
(Habsburg) V. László 1444-1457
Hunyadi János kormányzó 1446-1453
(Hunyadi) I. Mátyás 1458-1490
(Jagelló) II. Ulászló 1490-1516
(Jagelló) II. Lajos 1516-1526
Szapolyai János 1526-1540

Habsburg-ház

I. Ferdinánd 1526-1564
I. Miksa 1564-1576
II. Rudolf 1576-1608
II. Mátyás 1608-1619
II. Ferdinánd 1619-1637
III. Ferdinánd 1637-1657
IV. Ferdinánd 1647-1654
I. Lipót 1657-1705
I. József 1705-1711
III. Károly 1711-1740
Mária Terézia 1740-1780

Erdélyi fejedelmek

János Zsigmond 1542-1551
János Zsigmond másodszor 1556-1571
Báthori István 1571-1586
Báthori Zsigmond 1588-1597
Báthori Zsigmond másodszor 1598-1599
Báthori András 1599
Báthori Zsigmond harmadszor 1601-1602
Székely Mózes 1603
Bocskai István 1605-1606
Rákóczi Zsigmond 1607-1608
Báthori Gábor 1608-1613
Bethlen Gábor 1613-1629
Brandenburgi Katalin 1629-1630
Bethlen István 1630
I. Rákóczi György 1630-1648
II. Rákóczi György 1648-1660
Rhédey Ferenc 1657-1658
II. Rákóczi György másodszor 1658-1659
Barcsai Ákos 1658-1660
Kemény János 1661-1662
I. Apafi Mihály 1661-1690
Thököly Imre 1690
II. Rákóczi Ferenc 1704-1711

Habsburg-Lotaringiai-ház

II. József 1780-1790
II. Lipót 1790-1792
I. Ferenc 1792-1835
V. Ferdinánd 1835-1848
I. Ferenc József 1848-1916
IV. Károly 1916-1918

Államfo"k

Kossuth Lajos 1849. 4. 14.-1849. 8. 11.
Ferenc József 1867. 6. 8.-1916. 11. 24.
IV. Károly 1916. 11. 21.-1918. 11. 16.
Károlyi Mihály közt. elnök 1918. 11. 16.-1919. 3. 21.
Garbai Sándor 1919. 3. 21.-1919. 8. 1.
Habsburg József 1919. 8. 7.-1919. 8. 23.
Horthy Miklós kormányzó 1920. 3. 1.-1944. 10. 16.
Szálasi Ferenc nemzetvezeto" 1944. 10. 26.-1945. 3. 27.
Nemzeti Fo"tanács 1944-1946
Tildy Zoltán közt. elnök 1946. 2. 2.-1948. 7. 30.
Szakasits Árpád közt. elnök 1948. 8. 23.-1950. 5. 8. (1949-to"l az Elnöki Tanács elnöke)
Rónai Sándor az ET elnöke 1950. 5. 8.-1952. 8. 14.
Dobi István, az ET elnöke 1952. 8. 14.-1967. 4. 14.
Losonczi Pál, az ET elnöke 1967. 4. 17.-1987
Németh Károly, az ET elnöke 1987-1988
Straub F. Brúnó, az ET eln. 1988-1989
Szu"rös Mátyás közt. elnök 1989-1990

Miniszterelnökök

Batthyány Lajos gróf 1848
Szemere Bertalan 1849
Andrássy Gyula gróf 1867-1871
Lónyay Menyhért gróf 1871-1872
Szlávy József 1872-1874
Bittó István 1874-1875
Wenckheim Béla báró 1875
Tisza Kálmán 1875-1890
Szapáry Gyula gróf 1890-1892
Wekerle Sándor 1892-1895
Bánffy Dezso" báró 1895-1899
Széll Kálmán 1899-1903
Khuen-Héderváry Károly gróf 1903
Tisza István gróf 1903-1905
Fejérváry Géza báró 1905-1906
Wekerle Sándor 1906-1910
Khuen-Héderváry Károly gróf 1910-1912
Lukács László 1912-1913
Tisza István gróf 1913-1917
Esterházy Móric gróf 1917
Wekerle Sándor 1917-1918
Károlyi Mihály gróf 1918-1919
Berinkey Dénes 1919
Forradalmi Kormányzótanács 1919
Peidl Gyula 1919
Friedrich István 1919
Huszár Károly 1919
Simonyi-Semadam Sándor 1919-1920
Teleki Pál gróf 1920-1921
Bethlen István gróf 1921-1931
Károlyi Gyula gróf 1931-1932
Gömbös Gyula 1932-1936
Darányi Kálmán 1936-1938
Imrédy Béla 1938-1939
Teleki Pál gróf 1939-1941
Bárdossy László 1941-1942
Kállay Miklós 1942-1944
Sztójay Döme 1944
Lakatos Géza 1944
Szálasi Ferenc 1944-1945
Dálnoki Miklós Béla 1944-1945
Tildy Zoltán 1945-1946
Nagy Ferenc 1946-1947
Dinnyés Lajos 1947-1948
Dobi István 1948-1952
Rákosi Mátyás 1952-1953
Nagy Imre 1953-1955
Hegedüs András 1955-1956
Nagy Imre 1956
Kádár János 1956-1958
Münnich Ferenc 1958-1961
Kádár János 1961-1965
Kállai Gyula 1965-1967
Fock Jeno" 1967-1975
Lázár György 1975-1987
Grósz Károly 1987-1988
Németh Miklós 1988-1990
Antall József 1990-1993
Boross Péter 1993-1994

<<<